Szent Johanna Gimi

...
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Rentai Renáta


Latest topics
» Avatarfoglaló
Szer. Aug. 13, 2014 11:52 pm by Reni

» Varró Dina ~ KÉSZ!
Kedd Aug. 12, 2014 6:40 pm by Dakó Bogi

» City of Bones - Csontváros
Pént. Okt. 25, 2013 8:37 pm by Vendég

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06, 2013 9:43 am by Vendég

» NYC CLUB - welcome to the party
Kedd Jún. 04, 2013 7:43 pm by Lázár Szilvia

» Art war!
Pént. Május 31, 2013 2:07 am by Vendég

» A Klónok Krónikája
Pént. Márc. 29, 2013 1:34 am by Vendég

» Szent Johanna Gimi
Szer. Márc. 27, 2013 2:55 am by Szigeti Bella

» Gadoria, a druidák erdeje - Újraindultunk!
Szomb. Márc. 23, 2013 11:11 pm by Vendég

Top posters
Rentai Renáta
 
Monsieur Borell
 
Móricz Aurora Bianka
 
Tárnai Zsolt
 
Herczeg Fruzsina
 
Balog Romina
 
Holla Rebeka
 
Szatmáry Kinga
 
Bencze Virág
 
Szigeti Bella
 












Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (31 fő) Pént. Dec. 28, 2012 4:53 am-kor volt itt.

~ Az oldal ötletét köszönhetjük az imádnivaló Leiner Laurának, aki megmutatta milyen egy gimi, ahova mindenki szívesen járna.

~ Az oldal vezetői Reni és Rebi, akiknek köszönhetitek, hogy megteremtették a lehetőséget, hogy beléphessetek ebbe az izgalmas suliba.

~ Ezenfelül az oldalon lévő képeket és szerkesztéseket köszönhetjük Norah-Lynn McCane-nek és Blue_Nadine-nek, akik besegítettek, hogy még szebbek lehessünk.

Share | 
 

 Sáfrány Benedek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatarKívülállóKívülálló

♠ Munka/Hobbi : építkezésen segítek/ pultos vagyok egy helyi szórakozóhelyen/dobolok
♠ Ahol épp most vagyok : hát nem otthon
♠ Reagok : 12
♠ Hozzászólások száma : 18
♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 23.

TémanyitásTárgy: Sáfrány Benedek   Vas. Márc. 25, 2012 2:42 am

Zavard össze a Világot, mosolyogj Hétfőn!


...Sáfrány Benedek Lehel

Becenév: Beni; Ben
Születési hely/idő: 1993. december.26. / Magyarország; Miskolc
Kor: 19
Csoport: kivülálló
Családi állapot: egyedülálló


Érdeklődési kör: lányok; dobolás; zene; kamerázás; poénok
Klubtagságok: Együtt a betegekért!; Zene 4ever!; I <3 alvás; I <3 my Mom;
Beszélt nyelvek magyar, német, angol
Titkok:
-félek hazamenni, és utálok otthon lenni
-apám 5 éves korom óta alkoholista és azóta mindig ver
-anyám tartós beteg, otthon van ugyan, de nem tud felkelni, a gyógyszerezése pedig sokba kerül, én dolgozom, apám pedig gondozza..
-csak érettségim van, nem volt és nincs is pénzünk az egyetemre
-volt már öngyilkossági kísérletem
-sokat kamerázok, szinte mindig nálam van, kivéve ha dolgozom
-nagyon kevesen ismernek igazából, mert nem mutatom az igazi énem
Személyiség:
Mindenki úgy ismer mint azt a srácot aki akaratos, tényleg mindent akar, akinek nincsenek érzelmei, erős, és magának való. Mindig többet akarok, mint amennyit megkaphatnék, nem szeretem ha valaki nemet mond nekem, pöffeszkedő és szinte mindenkivel gúnyos vagyok. Mellesleg mindenki felé nyitok, nem utasítok vissza senkit, de nem sokaknak engedem meg, hogy a barátom legyen, szinte senkivel nem kedves, az otthoni dolgokról pedig sosem beszélek. Utálok hazamenni, soha senki nem érti, hogy mért voltam inkább iskolában mint otthon, és még mindig ugyan az a helyzet, gyűlölök hazamenni, csak az igazi barátaim tudják, hogy miért, ebből pedig nem sok van. Nem nézek le senkit, de szeretek kötöszködni, és inkább tűnök antipatikusnak mint szimpatikusnak. Imádok viccelődni, mindenkivel hülyülni, ez közös az embereknek mutatott és az igazi énemben.
Amilyen pedig igazából vagyok: kedves srác, aki szerény és nem sűrűn volt boldog, nem tudom, hogy milyen igazából nagyon-de nagyon szeretni valakit, sőt azt se, hogy milyen érzés ha őt szeretik. Visszahúzódó és csöndes, de ezt az énem leplezem. Azért lettem ilyen mert, sok trauma ért: az anyám amikor 5 éves lettem nagyon beteg lett, az apám meg alkoholistává vált, és mindig vert, sőt mai napig megteszi, ha olyat teszek ami neki nem tetszik. Elvárja, hogy szomorú legyek anya miatt, és nem örül annak ha boldog vagyok. Az apám nem dolgozik, nekem kell dolgoznom. Az összes pénzt az anyám gyógyszerezésére költjük és ezt nem is bánom, mert anya nekem a legfontosabb. Félek hazamenni, és utálok otthon lenni, mert tudom mi vár rám. Egy részeg apa aki mindennap talál kifogást, hogy mért bántalmazzon, és a közelgő halál szaga. Mind tudjuk, hogyha nem kaparom össze a pénzt a gyógyszerre anya meg fog halni, és úgy érzem, hogy az-az én hibám lesz! Én mindent megteszek azért, hogy anya jobban legyen, abbahagytam az iskolát, mert nem tudtuk fizetni az egyetemet, most dolgozom, fél állásban építkezéseken, most pedig hétvégenként a helyi szórakozóhelyen leszek pultos.
Külső:
175 centiméter vagyok, barna hajú és kék szemű. A hajamat mindig gondosan beállítom, szeretem, ha jól néz ki. Kicsit görnyedt vagyok, sohasem húzom ki magam, tehát nem vagyok magabiztos, bár ezt sokan nem veszik észre. Ha valaki pedig felém emeli a kezét automatikusan összehúzom magamat, mert ez mindennapi tevékenységem, hogy próbálom így megvédeni magamat.
Régen jártam úszni, ezért izmos vagyok, de abbahagytam 5 éve, most dobolok.
Nem sok menő ruhám van, mert nem vagyunk gazdagok, sőt inkább már szegénynek számítunk, ezért a hajamon kívül nem is nagyon érdekel a külsőm.
Különleges ismertetőjele: A kék szemem, meg hogy a csuklómon van egy apró tetovállás: „Szeretlek anya!”
Play by: Louis Tomlinson




1993-ban születtem december 26-án Miskolcon. A szüleim nagyon örültek nekem, mert azt hitték, hogy soha nem lehet majd gyerekük. Anya (Sáfrányné Humor Kata) óvónő volt a helyi óvodában. Apa (Sáfrány István) pedig a helyi rendőrségen dolgozott. A gyerekkorom egy bizonyos ideig tökéletesnek mondható. Egy éves koromban Budapestre költöztünk, mert apámat áthelyezték ide. Anya szerint, és persze a videó felvételek szerint is, két éves koromban kezdtem el járni, és még nem beszéltem folyékonyan. Ugyan mindent megértettem amit mondanak nekem, és szavakat is mondtam, sőt ha valaki azt mondta, hogy „Beni, mond hogy szeretlek!” akkor mondtam, hogy szeretlek! Későn érő voltam. Természetesen más óvodába jártam, nem oda ahol az anyám dolgozott. Ott ismerkedtem meg az örök legjobb barátommal: Martinnal. Kiskorunkban nagyon jóban voltunk, együtt autóztunk, és mindig átjártunk a másikhoz, tényleg jó volt. Aztán 5 éves koromban, az anyám nagyon beteg lett! Be kellett vinni a korházba, ahol megállapították, hogy súlyos beteg. Az apukám teljesen összeomlott, amikor hazafelé mentünk balesetet szenvedtünk. Az autónk beleszaladt az útszéli oszlopba, és totálisan roncsolódott. Apámnak betört a feje, és elájult, nekem pedig eltört a lábam, de szerencsére, vagy inkább nem, mindketten túl éltük.
Ezek után egy évig anya a korházban élt, apa meg dolgozott, én pedig a keresztanyukáméknál éltem Budapesten. Abban az évben nem beszéltem sokat, sőt nem is nagyon beszéltem, csak igen, nem és szia szavakat mondtam, nagyon összeomoltam. Az apám nem foglalkozott velem, az anyukámmal meg ritkán találkoztam. Pest másik felébe kellett költöznöm, így igen keveset találkoztam a legjobb barátommal. Nem szereztem új barátokat, szomorú voltam és féltem…
Ez így ment 10 éves koromig, amikor anyát hazahoztuk a korházból, otthoni betegnek, és én visszaköltöztem a szüleimhez. Akkor boldog voltam, és sokat nevettem, mert végre újra találkozhattam ismerősökkel. Áthívtam magamhoz egy-két barátom, akivel apu szerint „túl hangosak és túl boldogok voltunk” miután az ismerősem elmentek, apám megvert, hogy tanuljak belőle! Az anyám beteg, én meg itt viháncolok, ja és csináljam meg a házit! Azt hittem, hogy egyszeri alkalom lesz, de másnap hazaérve, apám otthon volt és rám üvöltött, hogy már nem kell dolgoznia, miattam, mert rám kell vigyázni! Éreztem, hogy sokat ivott, mert dülöngélt, de felzavart a szobámba, és egy pofont is adott, mert minden az én hibám! Eleinte sokat sírtam apa miatt, és anyának nem mondtam el ezeket az esteket, mert, hogy ez szinte mindennapossá vált! Hazajöttem az iskolából, apám holt részeg volt, elmondta, hogy minden az én hibám, hogy egyest kaptam, és hogy lehet ez? Aztán meg elvert..
Persze az iskolában sosem mutattam, hogy mennyire szomorú vagyok, hülyéskedtem és nevettem, sőt a legnagyobb balhékba keveredtem bele, bár tudtam, hogy nem kéne, mert az igazgató úgy is hazatelefonál, és megint ki fogok kapni, de ez nem érdekelt!
Két év alatt sikerült teljesen megváltoznom. Mindenkit elutasítottam aki közeledni akart felém, nem maradt már csak egy barátom, nem tanultam, és hazudtam. Hazudtam arról, hogy miért dagadt fel az arcom, azt mondtam neki mentem a kilincsnek.. hazudtam arról, hogy mért repedt fel a szám, hogy miért vannak lila foltok a kezemen, és senkinek nem mondtam el, hogy anya beteg, hogy apa alkoholista, és arról sem beszéltem, hogy vernek. Egy ember tudott csak róla, egyetlen egy!
13 éves koromban, már utáltam hazajárni. Az iskola zárásáig a suliban maradtam, és amikor megkérdezték, hogy mit keresek még ott, csak azt feleltem, hogy „Apuék még nincsenek otthon, nem akarok egyedül lenni!” aztán meg kimentem a közeli parkba és ott írtam meg a házimat. Este 9-kor, mert akkor már tényleg muszáj volt hazamennem- hazamentem. Ebben az időben apu anyut fürdette. Jobb esetben apu hagyott föl menni, és a szobámba sem jött utánam, rosszabb esetben, pedig miután ő is megfürdött, feljött jól összeszidott, és megvert amiért ilyen későn jövök haza.
Dobolni kezdtem a suliban, mert mindenkinek feltűnt, hogy olyan sokat ülök az iskolában, ezért elkezdtem járni a zenesuliba. 15 évesen megkaptam életem első dobfelszerelését, amiért kaptam is, de nagyon örültem neki. Ugyan sosem használtam otthon, csak a szobámban volt, de én akkor is nagyon örültem neki!
16 évesen pedig tudtam, hogy most változnom kell. Ekkor alakult ki az embereknek mutatott énem, a csajozós, pöffeszkedő, és akaratos énem. Teljesen megváltoztam mindenki számára. Már nem az a srác voltam aki csöndben van, és csak a hülye kamerájával törődik, hanem az aki nagyszájú, gúnyos, falja a nőket, dobol, és sokat képzel magáról. Persze az igazi barátaim számára ugyan olyan maradtam, Szerény, csöndes és visszahúzódó, velük nem váltottam „agresszívabbá”,mert ők nem érdemelték meg!
A gimit éppen hogy elvégeztem, de nem mentem főiskolába. Dolgozni kezdtem, apám parancsára egy helyi építkező cégnél, és az összes pénzt anyám gyógyszereire költöttük, kivéve egy nagyon keveset, mert apám kapott ugyan pénzt, de annak a felét alkoholra költötte, egy kicsit kajára és a többit pedig anya gyógyszereire, ezért ő úgy döntött, hogy nekem dolgoznom kell, mert ki kell fizetni!
Mindennap dolgozom építkezéseken, és most plusz munkát kerestem, az egyik szórakozóhelyen leszek pultos.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar12/b12/b

♠ Kor : 24
♠ Munka/Hobbi : × évfolyamelső; elhivatott önkéntes; környezetvédő
♠ Ahol épp most vagyok : × Budapest - Gödöllő
♠ Reagok : 15
♠ Hozzászólások száma : 39
♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 03.
:

TémanyitásTárgy: Re: Sáfrány Benedek   Vas. Márc. 25, 2012 9:13 am

Kedves Benedek!

Reális karakter, végre. Összegzésébe tetszett, mert nincs felturbózva, csak egy egyszerű keserű sorsú fiúról szól. Kíváncsi vagyok mit produkálsz majd a játéktéren.

Elfogadva!

A foglalások után ne felejtsd kitölteni a profilodat sem!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Sáfrány Benedek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Szent Johanna Gimi :: ;;ready characters :: elfogadottak :: Kívülállók-