Szent Johanna Gimi

...
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Rentai Renáta


Latest topics
» Avatarfoglaló
Szer. Aug. 13, 2014 11:52 pm by Reni

» Varró Dina ~ KÉSZ!
Kedd Aug. 12, 2014 6:40 pm by Dakó Bogi

» City of Bones - Csontváros
Pént. Okt. 25, 2013 8:37 pm by Vendég

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06, 2013 9:43 am by Vendég

» NYC CLUB - welcome to the party
Kedd Jún. 04, 2013 7:43 pm by Lázár Szilvia

» Art war!
Pént. Május 31, 2013 2:07 am by Vendég

» A Klónok Krónikája
Pént. Márc. 29, 2013 1:34 am by Vendég

» Szent Johanna Gimi
Szer. Márc. 27, 2013 2:55 am by Szigeti Bella

» Gadoria, a druidák erdeje - Újraindultunk!
Szomb. Márc. 23, 2013 11:11 pm by Vendég

Top posters
Rentai Renáta
 
Monsieur Borell
 
Móricz Aurora Bianka
 
Tárnai Zsolt
 
Herczeg Fruzsina
 
Balog Romina
 
Holla Rebeka
 
Szatmáry Kinga
 
Bencze Virág
 
Szigeti Bella
 












Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (31 fő) Pént. Dec. 28, 2012 4:53 am-kor volt itt.

~ Az oldal ötletét köszönhetjük az imádnivaló Leiner Laurának, aki megmutatta milyen egy gimi, ahova mindenki szívesen járna.

~ Az oldal vezetői Reni és Rebi, akiknek köszönhetitek, hogy megteremtették a lehetőséget, hogy beléphessetek ebbe az izgalmas suliba.

~ Ezenfelül az oldalon lévő képeket és szerkesztéseket köszönhetjük Norah-Lynn McCane-nek és Blue_Nadine-nek, akik besegítettek, hogy még szebbek lehessünk.

Share | 
 

 Edvárd&Lili || még a katonaságban.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar10/b10/b

♠ Kor : 22
♠ Munka/Hobbi : tanuló
♠ Ahol épp most vagyok : Budapest
♠ Reagok : 11
♠ Hozzászólások száma : 20
♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 15.
:

TémanyitásTárgy: Edvárd&Lili || még a katonaságban.    Szomb. Márc. 31, 2012 6:25 am


~Tanár úr, kérem!

Hangosan csoszogtam a folyosón, mint ahogy általában szoktam és közben mindenfelé néztem. Nem tudom igazából, hogy kit keresek, csak megyek és megyek és járom a hosszú utat. Kezemben egy mappa papír, amiben az új tanárról van szó, vagyis a gyakornokról, hogy felismerjem. Tudom, hogy az igazgató szeret engem, tudom, hogy nagyon tehetségesnek tart, de miért nekem kell körbevezetnem az egész épületben? Ez a katonaság, nem pedig egy teljesen átlagos gimnázium. Egyáltalán miért akar valaki tesitanár gyakornoknak lenni egy katonai iskolában? Mármint, itt profi tanárok vannak, olyanok, akik hagynak minket szenvedni, hiszen ez a dolguk, mi katonának készülünk, legalábbis elvben, de egy gyakornok mit érthet ehhez? A legjobb az egészben, hogy nem csak megpályázta a munkát, hanem meg is kapta. Hihetetlen! Útközben összefutok pár fiúmmal, de ügyet sem vetve róluk rohanok tovább. Bakancsom csak úgy sikálj a padlót. Nem vagyok én ideges, csak nincs ehhez kedvem. Tudom, hogy ma bennalvós van mindenkinek és ezért a vezetőség úgy érzi, hogy mindenkinek marha sok ideje van, de nekem nincs. Én ma bulizni készülök estefele a fiúkkal, készülődnöm kellene, vagy legalábbis úgy csinálnom, mint aki készülődik nem is beszélve arról, hogy szeretném már levenni az egyenruhámat. Piszkosan élvezem, hogy az átlagemberek megnéznek, de most, hogy már egy teljes napot benne töltöttem, elegem lett belőle és hétköznapi ruhát akarok felvenni. Gyorsan körbevezetem, aztán meg lelépek. Remélem, hogy addig egyetlen ismerőssel sem futok össze, kivéve ha az, Erik. Nem mondom én, hogy bírnám, ha egy kicsit kavarnánk, de azt sem mondom, hogy nem. Olyan furán érzek vele kapcsolatban, de mindegy is. Útközben meglátom a Danit és elfordulok, hogy még véletlenül se kelljen vele beszélnem. Tudom, hogy ez hatalmas köcsögség, de majd este beszélünk, ha kimegyünk abban a kocsmába. Erről meg egyébként sem szólhatok senkinek sem, mert ha kiderül, kirúgnak minket. Az igazgató kedves, aranyos, de nagyon szigorú és ha megtudja, hogy a kevés lánya egyike is rossz útra tért, tuti, hogy kiakad. Nekem pedig most nincs szükségem felesleges akcióra.

Körülbelül negyedórámba telik, mire az épület egyik részéből átszambázok a másikba. Ez nekem semmi extra, katona vagyok, azért sétálni még tudok, viszont a kedvem teljesen elromlik. Nincs kedvem most jópofizni egy olyan emberekkel, aki valószínűleg teljesen lenéz, mert nem érti, hogy nő létére, mi a fenét keresek itt. Kifejezetten jót fog rajta mulatni és egyáltalán nem fogja úgy érezni, hogy néha még egy pasit is simán megverek, tehát, hogy jó erőben vagyok. Ezt egészen addig nem fogja érzékelni, ameddig nem történik meg az első tesiórai látogatása. Ott majd szépen meglátja, hogy én is simán tudok ötven férfi fekvőt nyomni egy perc alatt. Én idejárok lassan tíz éve, egyetlen egy nagyobb szünettel, ami a depresszióm miatt volt, szóval még az sem önszántamból történt. Alig várom már, hogy azt a fanyar mosolyát letöröljem a képéről. Nem is ismerem még, soha nem is láttam, mégis tudom, hogy hogyan fog reagálni. Annyi hozzá hasonló férfit oktattam már ki. Tudom, hogy nagyon csekély a női katonák száma, de akkor is, kérem! Befordulok a folyosóra, ahol már ott áll egy férfi. Mivel még életemben nem láttam, gyorsan kinyitom a mappát és lecsekkolom. A képen egész helyesnek tűnik, lehet, hogy mégiscsak kedvelni fogom, bár ő nem hiszem, hogy valaha fog. Egy férfi sosem tudja elviselni, ha a nő jobb nála egyes dolgokban. Összecsukom a mappát és egész közel sétálok hozzá. Katonaállásba vágom magam, majd halkan szólalok meg, nem annyira kedvesen:
- Tamássy Edvárd?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

avatarVendég


TémanyitásTárgy: Re: Edvárd&Lili || még a katonaságban.    Vas. Ápr. 01, 2012 1:10 am


• Lili •


Végre befejeztem az egyetemet! Már alig vártam, hogy minden vizsgámat letegyek és végre szabad lehessek egy kicsit. A nyár folyamán, részben, ki is pihentem magamat, ami már éppen kellett. Hát igen, az egyetemi évek a legszebbek, a legbulizósabbak meg minden, de elég fárasztóak. Közbe persze már egy-két helyre beadtam a jelentkezési lapomat, mivel szükség lesz munkára ha megcsináltam a pár hónap gyakorlati képzést. Nincs túlzottan ínyemre a dolog, de hát muszáj lesz, mert különben nem sok helyre fognak felvenni...
Éppen otthon voltam, amikor meghozták a postát. Kipillantottam az ablakon, megvártam még a postás elhajt és gyorsan felugrottam, majd kiszaladtam az udvarra. Összeszedtem a leveleket és befelé menet kezdtem el nézegetni őket. Számla, számla, hirdetés, és végül... a levél amire vártam. Izgatottan sóhajtottam egyet, egy pillanatra becsuktam a szemeim. Reménykedtem benne nagyon, hogy felvesznek, mert kell nekem ez a gyakornoki állás! Beléptem a szobába, levetődtem a kanapéra, majd lassan felbontottam. A többi kezemben lévő levelet ledobtam az asztalra. Szétnyitottam, majd elkezdtem olvasni:

"Tisztelt Tamássy Úr!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a katonaságunk megüresedett gyakornoki helyére...."

Fellélegeztem. Megkönnyebbültem, már amikor az első két sort elolvastam. Azt akarják, hogy jövőhéten kezdjek. Tökéletes lesz! Igaz, hogy egy katonaságról van szó, teljesen szigorú feltételek, szigorú mentor meg minden, de ettől függetlenül még tudom, hogy meg tudok birkózni a dologgal! Voltam már iskolaelső, voltam már éltanuló meg az évfolyam legjobbja meg minden, ez nem lehet olyan nehéz...
Gyorsan eltelt a hét. Hétfő volt, reggel hatkor keltem. Felöltöztem, majd összeszedtem a szükséges cuccaim és a táskát a hátamra vettem, majd elindultam. Beszálltam az autómba, és a katonasághoz hajtottam. Kicsit izgultam, nem tudtam mit kezdek majd ezzel és azt sem tudtam eldönteni, hogy jó ötlet volt e. Azért örültem legbelül mégis. Gyorsan odaértem. A kocsit leparkoltam a parkolóba, majd a kulcsomat a zsebembe tettem. Lassan besétáltam. Út közben eligazítottak, amire nagyot bólintottam és próbáltam a fejemben tartani az utat."Az első ajtó balra, aztán jobbra a folyosón, majd a végén álljon meg és ott várja valaki. " Mikor odaértem meglepődtem. Sehol egy árva lélek. Gondoltam várok, biztos voltam benne, hogy valaki majd eljön értem csak késik... nekidőltem egy kicsit a falnak, hogy végre megpihenjek. Nem sokat aludtam, nehéz most állni, de remélem kis idő múlva sikerül kiűzni az álmot a fejemből. Ekkor egy szimpatikus lány lépett elém. A nevemet mondta, amire én bólintottam egy aprót.
-Én lennék. Maga az, aki eligazít majd, igaz? Megtudhatom a nevét?
Legalábbis valami hasonlót említettek nekem amikor ide beléptem. Nem tudtam, mennyire közlékenyek itt, mennyire kedvesek, bár Lili elég komolynak tűnt így elsőre. Azért megpróbáltam kicsit... kommunikálni.
-Most hogyan tovább majd?
Kíváncsi vagyok mindenre. A levélben amit kaptam egy hete, túl titokzatosak voltak, itt még senki nem világosított fel semmiről, szóval... érdeklődve, egy apró mosollyal az arcomon pillantottam Lilire, reménykedve, hogy tőle megkapom a kérdéseimre a választ.
Vissza az elejére Go down

avatar10/b10/b

♠ Kor : 22
♠ Munka/Hobbi : tanuló
♠ Ahol épp most vagyok : Budapest
♠ Reagok : 11
♠ Hozzászólások száma : 20
♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 15.
:

TémanyitásTárgy: Re: Edvárd&Lili || még a katonaságban.    Hétf. Ápr. 02, 2012 6:08 am


~Tanár úr, kérem!

- Horváth Lili ezredes, uram!
Természetesen a tisztelet az, amit én a legjobban megkövetelek. Én katona vagyok, ráadásul ezredes, ő pedig egy kezdő tanár, aki bár nem néz ki húsznál többnek, azért idősebb nálam és ezért muszáj magáznom. Szerintem egyébként, mivel kezdő, most még élvezi, hogy tanár úrnak szólítják, meg hogy mindenki magázza. Aztán majd nagyon meg fogja unni. De legalább nem pedofil, amit onnan szűrtem le, hogy egy olyan helyre adta be a jelentkezését, a gyakornoki állásra, ahol alig van lány, sőt, igazából én vagyok szinte az egyetlen rendes lány, a többiek csak megszállottságból vannak itt, vagy családi nyomás miatt, velem ellentétben, hiszen én, ha "nagy" leszek is katona akarok lenni. Hat éves korom óta tanulok itt, tehát jövőre lesz 10 éve. Hihetetlen, hogy így elment már az idő. Edvárdra néztem és aztán meg a mappára. Gyorsolvasó vagyok, pillanatok alatt elolvastam az infót róla és anélkül tettem, hogy olyan nagyon rosszul jött volna ki, tehát, hogy ő látta volna. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy nem várták, mert igazából nagyon is várták, csak éppen nem én és ha mondjuk vették volna a fáradtságot, hogy szólnak már tegnap, akkor nyilvánvalóan nem jöttem volna felkészületlenül. Szerintem ez egyáltalán nem gáz, mert nem hiszem, hogy tanítani fog. Én már a nagyon haladó csoportban vagyok, mivel sok ideje vagyok itt. Ha minden igaz, akkor ő azokat fogja tanítani, akik nem olyan fittek és sportosak, mint én. Halványan mosolyodva pislogok rá párat, majd hirtelen felhangzik a becsengő. Itt, a katonaiskolában a csengő, egy rendes csengő megkongatása, nem pedig valami hangszóró. Mi katonák vagyunk, nem hülye, teljesen egészségtelenül élő modern gyerekek. Az utolsó órának a kezdetét jelezték, merthogy nálunk hét óránál nincs több, ugyanis délután kezdődnek az extra foglalkozások, amim nekem ma nincs. Egyébként én is járok, de én tornára, lánytornára. Mondanom sem kell, hogy mennyire tolongunk az órán. A tanár felteszi a következő kérdését és én mélyen a szemébe nézek. Az első benyomás a legfontosabb. Azt akarom, hogy jó véleménnyel legyen az iskoláról, az emberekről, rólam, de azt is akarom, hogy úgy legyen jó véleménnyel, hogy közben nem néz le. Engem egész életemben ez az iskola készít fel, itt nőttem gyakorlatilag fel. Nem tűrőm azt, ha valaki megkérdőjelezi a tekintélyemet és a hozzáértésemet. A tisztelet a legfontosabb. Köhentek egyet, majd halkan teszem fel a kérdésemet:
- Az egész iskolát látni kívánja?
Remélem, hogy nem, mert szeretnék végre kijutni az épületből és elkezdeni készülődni az estére. Természetesen ezt azért mégsem közölhetem vele, de nagyon örülnék neki, ha csak azt szeretné látni, ami neki a legfontosabb. Az épület maga, olyan, mint egy labirintus, nagy az esélye, hogy eltéved, főleg, ha még rendesen körbe sem vezetem. Önzőség, tudom jól, de most mit tegyek? A fiúkkal már napokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy átugrunk a kocsmába egyet iszogatni, csak úgy kell csinálnunk, hogy ne legyen feltűnő. Ezért most mégsem mondhatom neki azt, hogy bocsi, de programom van, ezért nem nagyon érek rá. Meg az igazgatónak sem mondhattam, tehát erről ennyit. Az élethez kell egy kis mázli is, ezt az egyik legjobb barátnőmtől tanultam. Reméljük, hogy ma éppen szerencsés napom van. Ha nem, akkor meg a körbevezetés után, meghívatom magamat egy italra. Úgyis olyan édes mosolya van és szerintem ő is jobban megszeretné ismerni az iskolát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Edvárd&Lili || még a katonaságban.    

Vissza az elejére Go down
 

Edvárd&Lili || még a katonaságban.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fegyveres erők, katonaság
» Shirou Tavara
» Konohagakure Shinobi Kódex
» -=Titkos Unazaki erőd=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Szent Johanna Gimi :: ;;others :: Archívum-