Szent Johanna Gimi

...
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Rentai Renáta


Latest topics
» Avatarfoglaló
Szer. Aug. 13, 2014 11:52 pm by Reni

» Varró Dina ~ KÉSZ!
Kedd Aug. 12, 2014 6:40 pm by Dakó Bogi

» City of Bones - Csontváros
Pént. Okt. 25, 2013 8:37 pm by Vendég

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06, 2013 9:43 am by Vendég

» NYC CLUB - welcome to the party
Kedd Jún. 04, 2013 7:43 pm by Lázár Szilvia

» Art war!
Pént. Május 31, 2013 2:07 am by Vendég

» A Klónok Krónikája
Pént. Márc. 29, 2013 1:34 am by Vendég

» Szent Johanna Gimi
Szer. Márc. 27, 2013 2:55 am by Szigeti Bella

» Gadoria, a druidák erdeje - Újraindultunk!
Szomb. Márc. 23, 2013 11:11 pm by Vendég

Top posters
Rentai Renáta
 
Monsieur Borell
 
Móricz Aurora Bianka
 
Tárnai Zsolt
 
Herczeg Fruzsina
 
Balog Romina
 
Holla Rebeka
 
Szatmáry Kinga
 
Bencze Virág
 
Szigeti Bella
 












Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (31 fő) Pént. Dec. 28, 2012 4:53 am-kor volt itt.

~ Az oldal ötletét köszönhetjük az imádnivaló Leiner Laurának, aki megmutatta milyen egy gimi, ahova mindenki szívesen járna.

~ Az oldal vezetői Reni és Rebi, akiknek köszönhetitek, hogy megteremtették a lehetőséget, hogy beléphessetek ebbe az izgalmas suliba.

~ Ezenfelül az oldalon lévő képeket és szerkesztéseket köszönhetjük Norah-Lynn McCane-nek és Blue_Nadine-nek, akik besegítettek, hogy még szebbek lehessünk.

Share | 
 

 Ráday R. Rewlis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

avatarVendég


TémanyitásTárgy: Ráday R. Rewlis   Szer. Szept. 05, 2012 9:29 am

mister drug
Ráday Rajmund Rewlis
18. Jack O'connell. 12/a. úgysem értenéd.
személyiségem,

Nem szégyellem a pofámat, egy kicsit sem. Rezzenéstelen arccal tűröm az engem szapuló szavakat, a nemtörődöm arckifejezés legtöbb esetben levakarhatatlan az arcomról, leszámítva amikor elborul az agyam, és borzasztó dühös leszek. Ilyenkor már-már dagadnak az erek a nyakamon, és olyan kemény képet vágok, mintha egy pillantásommal képes lennék rád csapni a rohadt koporsófedelet.
Kőbunkó vagyok, nem is szégyellem, nem volt ki felneveljen így ez lett belőlem. Hát tessék, ha nem tetszik nem kell ám nézni, elfordulhatsz, elengedheted a füled mellett a bunkó megjegyzéseimet, a beszólásaimat, a csúfolódásomat, az obszcén vicceimet, a parasztkodásomat. Ha ez nem sikerül... Nos haver az már baromira nem az én gondom. Tudom, hogy én nyernék ha kiállnál ellenem verekedni, vagy csak szájkaratézni. Véged van ember!
Vannak haverjaim, velük is olyan bunkó vagyok, mint mindenki mással, de haverok között a gyökérkedés is poénnak számít, és talán éppen ezért bírom őket annyira. Mondjuk amikor együtt cigizünk valamelyik zegzugban, akkor remekül eldumálgatunk erről-arról. Erről-arról? Mit vártok, pasiból vagyok, jó hogy a nőkről beszélünk! Tisztelem a nőket! Nagyon is tisztelem a nőket, de a r*bancokat kevésbé, azokkal csak futó kalandjaim vannak, és bevallom, egyikre sem vágyom többé. De most úgy őszintén, van bárki is aki használt papír zsebkendőbe akarja fújni az orrát? Ráadásul olyanba, amit már rengeteg más férfi is használt? Az igazi nők, akik tényleg nők, és nem kevesebbek, azok nem egy tömeg által használt papír zsebkendőre, hanem egy nem túl sok ember használta, kimosható, tiszta, és szép mintás vászonzsebkendőre hasonlítanak inkább. Ők azok, akikkel nem állok szóba. Talán még túl kisfiú vagyok egy komoly kapcsolathoz, vagy talán már megtaláltam a saját kimosható, kevesek által használt, lélegzetelállítóan szép mintás vászonzsebkendőmet.
És itt jön a képbe Romina. Kiskoromban vele is pont olyan bunkó paraszt voltam, mint mindenki mással - igen, már akkor sem voltam a kis kedvenc senki szemében. Hamarosan elköltözött, de szünetekben, leginkább nyáron hazajött, míg valahogy, Isten se tudja hogy hogyan, de összebarátkoztunk. Aztán érdekes lett a kapcsolatunk, mellette kedves is tudtam lenni, vele mindig is kedves tudok lenni - kivéve talán ha részeg vagyok. Soha nem jártunk huzamosabb ideig, mindig csak két-három hétig élvezhettük egymás társaságát, és igen, csak ennyi ideig volt kiírva facebook-on is a kapcsolatunk, de utána el kellett válnom tőle, tekintve, hogy hazautazott. Távkapcsolat, tizennégy, tizenöt, tizenhat évesen? Viccelsz? Egészen eddig az évig mindig csak szünetekben találkoztunk, akkor jöttünk össze hetekre, aztán persze mikor külön voltunk mind a ketten szabadok lettünk. Csak futó kalandok voltunk egymásnak, most pedig visszajött, és így nem csak hetekre élvezhetem a társaságát. Mert, hogy az ő társaságát élvezem a legjobban, baromi sokat röhögünk, vihogunk, jól érzem magam mellette, és néha kisfiúnak érzem magamat mikor vele vagyok, olyan kisfiúnak, aki a világ egyik legszentebb embere. A másik személy az életemben a húgom - kerek nyolc perccel vagyok nála idősebb -, Nita, vele szintén rettenetesen jóban vagyok, mindig is ott voltunk egymásnak, hiszen apámat utálom, anyám meghalt, a pót anyám meg... Kinek kell az a lotyó? Így ebbe a két nőszemélybe, Romiba és Nitába foggal körömmel kapaszkodom, ha bárki egy szóval is megsérti őket, egy ujjal is bántani meri bármelyiküket, megyek intézkedni. Nincs rá írva a nevem, de akkor is az enyém mindkettő.

történetem

- Elég! - köpi oda a gyerek a földön fekve, miközben még egyet rámordulok, és újabb három öklöst nyomok az orrába. Nem, nem elég, Ráday Rewlis rohadtul nem ismeri azt a szót, hogy elég. Nem elég, akkora mocskoknak mint nekik, már rég valahol a föld alatt kéne senyvedniük, megérdemelnék azt, hogy most itt, és helyben szétverjem mindet. Egytől egyig. A gyerek, aki talán egy évvel lehet idősebb nálam már alig van eszméleténél, az arca szét van verve, az orrából és az ínyéből is patakzik a vér. Én rajta ülök, elvadult arckifejezéssel bámulom mit tettem. Szétzúztam őt, egy rohadt, nedves, hideg, sötét sikátorban, ahol a madár se jár, csak ő és én. Ő és én, a kettőnk vérében tocsogva. Kemény fél órája verjük egymást, az én orromból is folyik a vörös lötyi, és érzem a számban a vasas ízt. Nem hagyta magát, ő is tud verekedni, kaptam jó pár öklöst a szemembe. Be fog dagadni, nagy lila foltok lesznek ott, de nálam ez megszokott dolog, túl sok verekedésbe kerülök mostanában. Fel is jelentettek, többször is, de apám egy gazdag gyökér, aki zsigerből kifizeti az óvadékot. Megölni pedig senkit sem ölök meg. Csak szétverem őket. Eleinte csak az arcába vertem, majd a hasát is, rugdostam egy kicsit, a fejét az egyik téglafalba vertem, és a betonba. Kis híján kinyírtam az alattam fekvő, kínlódó hülye gyereket, aki olyanokat volt képes üvöltözni két napja a húgom után az utcán, amiket még én sem mondok. Maximum az alapból k*rváknak, akiknek ez a hivatásuk. Igen, azt hiszem jó dologra gondolsz. Ez a rohadék azt üvöltötte a húgom után, amit egy prostituáltnak szoktak mondani.
- Jól van kisöreg. Remélem most már felfogtad, hogy vannak nők akik tabuk! Baromarc! - dünnyögöm neki, feltápászkodok róla nagy nehezen, hiszen nekem is fáj minden porcikám, mivel ő is meggyepált rendesen, majd még egy hatalmasat rúgok a hasába. Felnyög, aztán ott hagyom, miközben alig mozog. Csak kisétálok, az öklöm véres, a ruhám is az, az arcom is. Úgy átlagba véve majdnem mindenem. Hazafelé menet próbálok lenyugodni.
Kiveszem az ajtó melletti vázából a kulcsot. Még régebben letört, Nita és én pedig a törött cserépbe dugtuk a kulcsainkat, aztán visszahelyeztük a letört darabot, és így olyan, mintha csak meg lenne repedve a váza. Apa, és a lotyója nem is tudják, hogy itt tartjuk, máskülönben már rég elvették volna a motorom kulcsát, mert idegesíti őket a hangja. Jaj egek, engem meg a lotyó idegesítő sípoló hangja idegesít, nem a motor kellemes dübögése.
- Hazaértem - szólok be a tág nappaliba, miközben a lépcső felé veszem az irányt, hogy felmenjek az emeletre, ami csak Nati és az én tulajdonom. A lotyó, meg apa szinte fel sem szoktak jönni ide.
- Már megint mi a francot műveltél? - mordul rám az apám, aki nagy meglepetésemre ma este itthon van. A szőke lotyó meg ott trónol az ölében, és apám tincseivel játszadozik. Három hónaposak voltunk, amikor az igazi édesanyánk megtudta, hogy ez a nő itt, ez a szőke, akit csak lotyónak hívunk a tesómmal, már fél éve együtt van apánkkal. Apa képes volt az ikrekkel terhes feleségét megcsalni egy olyan pénzéhes, feltöltött mellű, mű, ingyenélő, élősködő, hisztis senkiházival, mint ez az ebugatta itt. És fél évig! Fél évig a háta mögött romantikázott ezzel a libával. Undorító, hányinger kerülget ettől. Kiskorunk óta utáljuk ezt a nőt, apát is, édesanyánk pedig már nincsen. Apa egész héten dolgozik, minden nap, hétvégén is. Van, hogy az irdoában alszik. Aki itthon szokott lenni az csak ez a félkegyelmű nő, aki persze nem dolgozik, csak apa pénzén vásárolgat a legdrágább boltokban, és naponta kétszer elmegy az öribarijival a "Playboy-villából" a West Endbe. Pfujj, bottal sem piszkálnám meg, hiába mászott rám már többször is. Pedig harmincnégy éves könyörgöm, tizenhat évesen mászott rá az akkor huszonhat éves apámra. Jó, nem néz ki harminc évesnek, körülbelül húsznak néz ki, de bottal sem piszkálnám meg, nem hogy lefektessem. Apámnak meg sem említem, hogy a nője engem kíván, mert nem hinne nekem, és nem is érdekel túlzottan az idióta románcuk.
- Mi köze hozzá vénember? - morgom vissza, miközben pont úgy nézek végig rajta, ahogy ő is rajtam. Ő nem véres, nincsen összeverve. Én sem vagyok annyira, mint az akit ott hagytam, de apám az undorodó, már-már ijedt arckifejezésével bámul, öltönybe bugyolálva, az ölében egy húszévesnek tűnő nővel, aki olyan ruhát hord, hogy alul kilátszik a tangája, felül pedig a fél melltartója.
- Hogy mersz... - kezd bele felemelt hanggal, mire máris válaszolok.
- Pont így! - vágom rá, hiszen tudom mit akar kérdezni ("Hogy mersz így beszélni velem?"), majd tök spontán odacsulázok a lába elé a földre, véres köpettel. Aztán minden szó nélkül megvonom a vállamat, és feltrappolok az emeletre. Odafent sokkal jobban érzem magam, mint lent, az idegesítő tisztaságban. Idefent bár nincs akkora rend, de nem is rohad háromhetes pizza a sarokban. Sokkal hangulatosabb. Bekopogok Nita szobájának nyitott ajtaján. Ő az ágyán fekszik, előtte a laptop, és ezerrel nyomja a facebook-ot, miközben az egyik kedvenc száma megy a youtube-ról. Csak a laptop kijelzője világít a szobában. Eléggé nevetségesen néz ki, már pizsamában van, egy rövidnadrágban, meg az egyik pólómban, amit már szétszaggattam még a konditeremben, de alvásra pont jó, és rá jó nagy is. Smink sincs rajta, a haját kócosan felfogta egy kontyba a feje búbjára, és a laptop mellett egy tál müzli van amiből néha kanalazik egy falatot. Elvigyorodok, az arcom megrándul, mert azért fájnak a sebeim, de nem fagy le a vigyor a képemről.
- Cső Nit! - vigyorgok rá 200wattos vigyorral.
- Hali, mizu? - kérdezi, és rám sem pillant, így fogalma sincs róla, hogy összeverten álldogálok az ajtóban. Talán nem is látná, tekintve, hogy tök sötét van. Felkapcsolom a villanyt a szobában, mire felmordul. - Kapcsold már le, légyszi! - mondja, még mindig nem pillant felém. Jaj ezt a hülyét. Továbbra is vigyorogva válaszolok.
- Elromlik a szemed.
- Lesz@rom.
- Akkor már sz@ros is lesz - mondom, és eddigre már odaérek mellé, és lecsapom a laptop fedelét. Ő rám pillant először hisztis arckifejezéssel, aztán e képe sokkal inkább ráültté változik.
- Rew, hát veled meg mi a fene történt? - ül fel az ágyán, és aggodalmasan pillant rám.
- Csak add kölcsön az iPhonodat. Az enyémet bent hagytam a suliban - nyújtom a kezemet.
- Mi van? Na de Rew, te vérzel! - Ó Micsoda felfedezés. Imádom a húgomat, de nem csak kívülről szőke.
- Basszus Anita, ideadnád a rohadt iPhonodat? Felhívnék valakit - mordulok rá erőszakosabban.
- Ha elmondod, hogy mi ez az egész, akkor elmondom, hogy a szekrényemben lévő telematricázott dobozban van - fonja össze a karját a mellkasán.
- Inkább megkeresem! - a szekrényhez lépek, és kiveszem a dobozkájából. - Hoppá, megtaláltam. Köszi, csók - mondom, és már kint is vagyok a szobájából, lekapcsolom a villanyt is neki miközben átlépem a küszöböt. Becsapom magam mögött az ajtót, ledobom magamról a ruháimat, és egy boxerben terülök el a szobámban lévő fotelben. Nita hamarosan bejön, elém húz egy széket, és miközben én tárcsázom a számot, és várom, hogy felvegyék, ő elkezdi vattával letörölgeti az arcomról a vért, borogatást hoz, meg miegyéb. Már tudja, hogy hogyan fertőtlenítse le a mélyebb sebeimet, megszokta, hogy néha így jövök haza.
- Haló? - szól bele a telefonba a vonal másik végéről Romi.
- Szia - köszönök neki.
- Rew, mi az, mit akarsz? - kérdezi, és hallom a hangján hogy elvigyorodik. Én is vele vigyorgok.
- Csak hallani akartam a hangodat - válaszolom neki.
- Huh, valaki baromi romantikus - hallom a vonal másik végéről.
- Tényleg? Na, és ki az? - vigyorgok.
- Oh, csak az új pasim - hülyéskedik - hisz tudom, hogy nincsen barátja - és szinte látom magam előtt ahogy legyint egyet.
- Szóval akkor megint járunk Cicám? - kérdezem, majd meghallom a recsegő hangot.
- Hallod ezt? Megszakad a vonal!
- Szakállas vicc!! Ismerem amikor újságpapírt zörgetsz a telefon előtt, nem veszem be - röhögök.
- Negró papír. Na viszhall. - Meghallom a sípoló hangot, miszerint lerakta a telefont. Önkéntelenül is még jobban elvigyorodok, mire Nita meg felszisszen, mert közben próbálja ellátni a sebeimet. Valami oknál fogva nem érdekelnek a rohadt sebeim.

kiegészítés

BESZÉLT NYELVEK: magyarul alapból tudok, franciát rengeteg ideje tanulok, így az már nagyon megy. angolul és olaszul tanulok még.
KLUBTAGSÁGOK:Apple, Facebook, i need skype,
TITKOK: Füves cigit, és normálisat is szívok. Néha más drogokat is kipróbálok. Egyszer Nitával kiterveltük, hogy kinyírjuk az apánk nőjét, és majdnem meg is tettük, de végül meggondoltuk magunkat. Már fizettem le rendőrt, és tanárt.
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: Két tetoválásom van, az egyik a bal oldalamon a bordáimnál (ez egy hatalmas keresztet ábrázol)
SZERET: húgom. Romi. haverok. osztály. röhögés. cigaretta. fű. verekedés. edzés. pia. buli. korlátlan fogyasztás (leginkább ha ingyen kaja). pénz. suli. idegen nyelvek. MOTOR!!!
NEM SZERET: szabályok. apám. apám nője. libák. azok akik bántják a szeretteimet. tanárok. jó pár tantárgy.

Vissza az elejére Go down

avatar12/b12/b

♠ Kor : 23
♠ Munka/Hobbi : Olvasás, fényképezés
♠ Ahol épp most vagyok : Budapest
♠ Reagok : 26
♠ Hozzászólások száma : 110
♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 06.
:

TémanyitásTárgy: Re: Ráday R. Rewlis   Szer. Szept. 05, 2012 10:02 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Ráday R. Rewlis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Szent Johanna Gimi :: ;;ready characters :: elfogadottak :: 12/a-